Putyin, az orbánizmus legújabb hőse

  • narancs.hu
  • 2014. január 15.

Hírnarancs

Homály a kormányoldalon az Orbán–Putyin-megállapodás körül, homály az ellenzéki oldalon Fodor Gábor négyes számú listás helye körül. Hírek szerdán.

Példás összhangban pörög együtt ezerrel a kormánypárti politika és média, azt sulykolva, hogy az Orbán–Putyin-megállapodás Magyarország jövője szempontjából döntő jelentőségű lehet. Olcsó áramhoz juthatunk az olcsó orosz hitelből (nyilván olcsó) orosz közreműködéssel felhúzott új paksi atomerőműblokkok jóvoltából. Rizikó úgyszólván semmi, az oroszokkal szembeni gyanakvás pedig idejétmúlt ösztönökből táplálkozik. A kormánypárti mámort a leghívebben a Magyar Nemzet mai vezércikke adja vissza, amelyből többek között megtudjuk, hogy a szerző hogyan látta meg már évekkel ezelőtt Putyin elnök szemében a Magyarország iránti őszinte jóindulatot. Ezek után tényleg csak a legmegátalkodottabb russzofóbok akadékoskodhatnak a nagy üzlet indokoltsága, gazdaságossága és az oroszoktól függés kockázatossága miatt.

Horogra akadtunk

Horogra akadtunk

Fotó: Ria Novosztyi – MTI

Nem világos, hogy a szerződés végigment-e az ilyenkor szokásos hazai és uniós protokollon. A kormány szerint természetesen igen, de ezt némileg kétségessé teszi az ügyletet kísérő titokzatosság, valamint a Lázár János államtitkár és Brüsszel nyilatkozatai közötti ellentmondás abban, hogy az Európai Bizottság lényegében „engedélyezte” az oroszokkal kötött szerződéses konstrukciót (Lázár), illetve hogy az unió ebben nem foglalt állást (EU).

Ha lehet, az Orbán–Putyin-megállapodásnál is nagyobb talány a látszólag a semmiből előkerült Fodor Gábor ex-SZDSZ-elnök negyedik helye az összellenzéki listán. Gyurcsány Ferenc szerint ő maga lobbizta be Fodort (erről az Origónak adott interjúban beszélt). Ha így van is, arra továbbra sincs válasz, hogy ugyan milyen megfontolásból történt mindez. Nem szívesen valljuk be, de erre semmi épkézláb spekulációnk nincs, megfaszulásunk, mondhatni, totális.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének mai második legfontosabb híre: Orbán Viktort a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) javasolta díjátadónak a FIFA-gálára. (Amit persze el lehet úgy is adni – és így is adták el idáig –, hogy a nemzetközi labdarúgó-szövetség kérte föl e megtisztelő feladatra.) A PFLA nyilván komoly viták eredményeként delegálta alapítóját a jeles eseményre; azon az akadémiai vitán mi is szívesen részt vettünk volna, már csak a holtig tartó tanulás miatt is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.